Poland

ezzel a videóval kezdeném, mert ez a kedvencem, ami a lengyelországi út alatt készült:

Tehát most, így május közepén végre eljutottam oda, hogy írjak arról, hogy nagyjából egy hónapja meglátogattuk Lengyelországban az unokabátyámat (reklám: canoldala.blogspot.com) a nagynénémmel, az unokahúgommal meg az öcsémmel. Hirtelen ötlet volt (legalábbis a Marci és az én részemről), mi előző este kéredzkedtünk be a kocsiba - mi, kocsiba?? így igaz, egy cirka tíz órás út volt odafelé. visszafelé ugyanennyi.

Említettem, hogy március végén mentünk, a legvégén, április elsején jöttünk haza, és igen, minden videón és képen csak a rengeteg havat láthatjátok majd. Akkor még itthon sem volt valami fényes tavaszi az idő, de mikor már átértünk Lengyelországba, lassan ilyen hó orkánba kerültünk, alig lehetett látni, csúszós utak, etc, szóval végül is több volt, mint tíz óra (a HALÁLRA fűtött kocsiban, but nevermind).

HÓ:

amúgy egy tropa kocsival mentünk (nem sértés), amin nem volt téli gumi, be kellett bikázni minden indulás előtt, és egy hosszú félév óta ez volt az első útja. nem féltem. nem. 

úti képek:

a nagy fejem a hóban

 hé Linda, milyen az idő?

 itt még sütött a nap

 :) fagy.

a kocsiúton fogalmam sincs, mit csináltunk, néha ettünk, beszélgettünk, néztük a tájat, a Marci aludt, én bámultam magam elé, de főleg fulladoztam a fűtéstől. aztán megérkeztünk Varsóba. persze itt még egy órát tekeregtünk, mert a googleról letöltött térképek valahogy szarok voltak és sehogy nem bírtunk eligazodni rajta (mondjuk legalább volt térképünk, mert visszafelé már az se.)

ez egy elég felesleges videó, főleg a Péternek teszem ki, hogy mik történtek a szobájába benyitás előtt két perccel:

        (a videó utolsó szavai, hogy "családi pillanat", vagy valami ilyesmi, csak túl korán kikapcsoltam)

És hogy mit is csináltunk Varsóban. Nos, ugye már este volt, mire megérkeztünk végre, szóval aznap nem sok mindent. Megismertük a Péter szobatársát, Aboodyt, akiről muszáj ezt a képet kiraknom (hope you don't mind):

Továbbá sokat beszélgettünk, körbenéztünk a koleszban (tavaszi szünet=össz. tíz fő az egész hodályban), éés aludtunk.
Másnap ettünk, például ilyet, ez ilyen rákfalatka (halízű, de nem rossz, csak nem kell nagyon belegondolni, mert úgy kicsit gyomorforgató):

Kajálás után összekészülődtünk, elmentünk a Péter két barátjához, CBhez és Esterhez:

Nagyon kedvesek voltak (mutattak egy videót a Péterről, ahogy Linkin Parkot énekel, Ó IGEN), főleg az Ester volt szimpatikus. Nagyon tetszett, ahogy beszél, olyan tipikus zseniális angol szófordulatokkal, amúgy kenyai, és ahogy mesélt az ottani helyzetről, pl. hogy az emberek csak próbálnak valahogy megélni, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy dokumentumfilmet néznék. Állati jó, hogy van ilyen külföldi tanulási lehetőség, találkoznak a nemzetek és annyi mindent tudhatsz meg az egész világról egy helyen, hogy elképesztő.

Utána elmentünk az old townba (egyébként a Péter vezetett végig, eléggé jól. ja azt tudni kell, hogy a lengyel autós közlekedés katasztrófa, ott nincsenek kresz szabályok, vagyis vannak, de nem az, hogy nem tartják be őket, hanem mintha direkt meg is szegnék, kicsit közveszélyes, ugyanakkor nincs stressz, elengedheted magad :D), sétálgattunk kicsit, szép házakat néztünk meg mindenfélét.

Késő délután értünk vissza a koliba, körülbelül jéggé fagyva és elég fáradtan. 

Először is főztünk/sütöttünk a koli meglepően jól felszerelt konyhájában (még sörös dobozokat is találtunk a szagelszívóban):

Aztán elvonultunk a hangulatos kis ablakpárkányokhoz és beszélgettünk, meg játszottunk (kakukk), és irtó sokat nevettünk, fájt az arcom konkrétan.

Az este hátralévő részét, illetve az éjszaka felét pedig kint töltöttük, a szabadban, a mély hóban:

 (személyes kedvenc :D)   

Végül aludtunk, másnap pedig még reggel elmentünk az Auchanba, mert azt hallottuk, hogy klassz hely - és igaz is. Az itthoni árakhoz képest tök olcsó minden (bár túlzásba is lehet esni, mi meg is tettük), vettünk pár nápolyit, kaját az útra, és kaptam egy lengyel sárga dossziét (L).

Reggel tíz körül indultunk végül haza, és íme egy utolsó videó:

                                                                                          


Felraknék még szívesen random lengyel képeket, de nincs kedvem, meg könnyű elképzelni: szép házak és sok hó.
Szóval klassz volt :)



Más:
Az ez előtti bejegyzésben azt írtam, hogy remélem, legközelebb egy németországi gyakorlat folyamán fogok ide írni, na ez nem lesz, mert a suli lekéste a pályázatot (??? ....), viszont lehet, hogy megyek Németországba, Patiékhoz :D meglátjuk. addig is itt ez a hirtelen jött téli tavaszi lengyelországos :)

utsó

nna, hát itthon vagyunk, de azért egy utolsó, lezáró bejegyzés még illő lenne ide. például képekkel.

 volt egy kis minivásár az amazon előtt, ingyen sütit és teát adtak (az a süti isteni volt, épp a receptjét próbálom megszerezni, ilyen gyümölcskenyérre emlékeztető, marcipánízű valami, de fú, elképesztően jó volt)

ez a langyos tea, amiről azt gondoltuk, hogy forralt bor, meg az előnyösebbik arcom

az utolsó napok úgy elteltek, nekem főleg ajándék csomagolással, apának meg főleg ugyanazzal (a multizással). A Józsi (tudjátok, az idióta lakótárs, akinek eltűnt a söre) ebben a maradék egy hétben egy tahó volt és folyton szemétkedett, bunkózott, nem szólt hozzánk/kiabált, viszont ezt leszámítva a többiekkel nagyon jó volt. Jó kis társaság lett, és összességében mindenkivel, elég sok embert megszerettem. Nagyon jól éreztem magam, azt gondolom, hogy apa is, már mondja, hogy hogy hiányoznak neki a fenyők :D Mert egyébként tényleg óriási volt minden nap ezt a havas-hegyes szép tájat látni, ott utazni, ott élni, teljesen más, mint itt. Egyszerűen csak klassz :)
Az utolsó munkanapunk kb másfél órával korábban befejeződött, kivittek minket, elmondták, hogy ki maradhat januárra is, ki nem (fura, mi nem, pedig nem is jelentkeztünk), aztán ültünk, dumáltunk, vártuk a busz indulását. Kaptunk csomagot is - két szendvics, üdítő, alma, puding, a 12 órás útra :D egyébként bőven elég volt, az egyik szendvicsem még most is itt van a hűtőben.
Még utolsó reggel biliárdoztunk egyet az Andrissal (fú de csúnyán elvert), meg kaptunk reggelit (ugyanaz a változatos szendvics-sonka-sajt kombó volt, csak most még narancslé is), éés aztán következett a hosszú buszút. Tulajdonképpen egész jól elment, bár fárasztó volt, az tuti (utolsó este semmit nem aludtunk, az Andrissal és a Misivel éjszakába nyúló kártyaparti volt)
Ez most ilyen zavaros semmi kis írás, mert nincs is kedvem már írni, úgyhogy itt van még egy utolsó kép:

az F14-es üdülő, a Palmer család házának vendégei (Gábor, Misi, Andris, én, apa, józsira nincs szükség).
A konklúzió már megvolt, hogy nagyon jól éreztük magunkat, fizetést csak januárban kapunk, de a pénzen kívül is sok mindennel gazdagodtunk, pl élménnyel és tapasztalattal (német nyelvtudással nem). Úgyhogy remek volt :)

Legközelebb pedig remélem, jövő nyáron írhatok ebbe a blogba, mikor Türingiába megyek sulis gyakorlatra (KÉRLEK).
Szóval ez volt a videó-ésnemvideó blog. :)

csak írok

ó jézusom, most megláttam az előző bejegyzés címét, hogy szabadnap.. de jó is volt :D elég sok a munka és elég fáradtak vagyunk, vagy legalábbis én nagyon az voltam (mára már kialudtam magam). a munka nem nehéz, viszont monoton, öt plusz három órán keresztül állsz egy kis lyukban, körbe vagy zárva dobozokkal, ha elfogyott az árud, még akkor se kell megmozdulnod, mert az üres kocsit eltolják neked és hoznak másikat. (lehet, hogy ezt már végig is vezettem egyébként, nem emlékszem, de a helyzet ebben az ügyben változatlan) én nem is tudom, apa hogy bírja, én nem bírnám, és a szerencse rám is kacsintott, mert kb négy(?) napja levittek az ajándékcsomagolós részlegre. ott egy nő megmutatott mindent (aranyos volt, ha valamit végre jól csináltam, akkor mindig mondta, hogy príma), és először hihetetlenül nehéz volt, kikészítő munka tulajdonképpen :D előnye maga a helyszín; azon a szinten sokkal jobb idő van (fent baromi meleg van, jó, mondjuk lent néha kabát kéne), tágasabb a hely, közelebb vagy a többiekhez és lehet néha dumálni. meg maga a munka kevésbé monoton, szép dolgokat csinálok, és köze van a karácsonyhoz ;) hátránya, hogy ha nagyon kell sietni, akkor az halál, mert nagyon gyorsan szépet nem könnyű csinálni, nekem nem is nagyon sikerült még :D meg gyorsabban telt az idő így, hogy új dolgot tanultam, meg ez jobban lefoglal.
na de arra kíváncsi leszek, hogy a tegnapi teljesítményem után még ma is odaraknak-e... :D ú nagyon rossz voltam, nem tudom, mi történt, de rosszabbul csináltam, mint legelőször. aztán szünet után feltornásztam, de irtó fáradt voltam.
igazából az lenne a legjobb, ha ma megint tanítanának valami újat, és akkor azzal megint el lennék még a maradék időben.

ja, maradék idő! hamarabb megyünk haza, mert az amazonnak egy bizonyos ideig volt ránk szüksége, meg a szállás is eddig van foglalva, úgyhogy 19-e az utolsó munkanap, és 20-án reggel indulunk :)) végül is annak örülök, hogy hamarabb otthon leszünk (NEM megyek be még a téli szünet előtti utolsó napra suliba, már rég rákészültem, hogy legközelebb jövőre megyek :D), és az óriási hír még, hogy az amazon 23-ig kifizeti a munkánkat ;)

nos, mi volt még... karácsonyi műsor! semmi köze nem volt a karácsonyhoz, egy robbie williamsra hajazó pasi fél órán keresztül robbie williams (így írják a nevét?) dalokat énekelt. én nagyon élveztem, gyakorlatilag egy koncert volt munkaidő alatt (színpadot is építettek meg minden, és tényleg munkaidőből ment). és ez is olyan gesztus, mint mondjuk a nagy kinder mikulások 6-án, szóval attól függetlenül, hogy ez monoton munka és itt nem az életed céljait teljesíted, tökre figyelnek arra, hogy ne egy zombi legyen belőled, aki csak bejár és robotol, hanem valahogy kialakulnak azért dolgok. nekem ez tetszik :) mondjuk attól még soha nem jönnék vissza :D (most pl. van egy zúzódás a csípőmön, mert nekimentem egy dobozzal egy vaskampónak, de van ennél rosszabb is, a múltkor egy pasi majdnem felnyársalta a szemét... veszélyes hely amúgy :D)

egyéb dolgok; kiderült, hogy itt van pingpong, biliárd, csocsó (márhogy nem a házban, hanem ahol kajálunk), úgyhogy ebéd után azt igénybe is szoktuk venni. meg apa vett két kiló répát (????), úgyhogy sütöttem répatortát, meg enni is azt vittem munkába.. igazából van még egy csomó kajánk, nem tudom, azokkal mi lesz.
időjárás. pár napja már egyáltalán nem esik a hó, de attól még minden havas és mikor süt a nap, akkor még gyönyörűbb az egész :)
fiúk. még mindig sok van belőlük, de már egyáltalán nem zavaró a helyzet, (majdnem) mindenki tök jó fej :) [most az eddigi jó lakótársi viszonyunkat a józsi elszúrta, mert eltűnt a söre és kiborult, de annyira, hogy eltört egy nagy tálat, ott hagyta, paraszt mindenkivel, vagdossa az ajtókat, mittudomén, úgyhogy kár, hogy a maradék napokban ez ilyen lesz, de elmehet a francba szerintem.]

és oké, ennyi, még két érdektelen kép:

                                                                     itt én alszom

                                                               itt meg apa alszik

mert főleg alszunk és dolgozunk, esetleg kártyázunk és iszunk

szabadnap

itt még egész jól voltunk:


ez meg magáért beszél :D :

ez egy nesselwangi bolt:

                                                        apa, havas szemöldökkel :D :

    na, ez akkor történt, mikor azt gondoltam, hogy a járdán túl mély a hó, ezért át akartam menni az úttestre. úgy rémlik, apa felkiáltott, hogy ne!, de már késő volt :D

a továbbiakban pedig mirelit pizzát eszem és sorozatot nézek. mert utána 11 napig folyamatosan dolgozunk. apa meg tanulni fog később, mikor én browniet sütök (megosztjuk a gépet).

na, majd írok/beszélek a többiről is :)

(ja és azt tudni kell, hogy kb két km-re vagyunk Nesselwangtól, Reichenbachban, egy ilyen üdülőfaluban. csak hogy értsétek, miért kellett átsétálni Nesselwangba)

itt lakunk:)

na, hát ennél szörnyűbb minőségű felvételt még talán soha nem láttam, de remélem, legalább nem akad, vagy ilyesmi

                                       
(ja és a zenében van egy minimális német szöveg, azért választottam)

képek

rakok fel még ma videót is a házról (megcsináltam), de egyelőre még nagyon töltődik, úgyhogy azt majd gondolom, később. addig pedig ezek:

                                      
 ezt apa csinálta, egy hóember a hűtőn. még egy sapi kéne neki és tökre jó (a munkahelyen egész nap a kukákban turkált ezek után a darabok után :D:D)

ez itt az étterem, itt szoktunk kajálni (ma krumplileves volt, marhára jól laktam, mit mondjak)

                                                               apa, és egy kis tehén

                                                           ez egy cuki kis törpe

                                            karácsonyfa az Amazonnál, az előtérben :)

 ilyet kapott mindenki munka végén, ismétlem mindenki!! sőt, az egyik srác kifelé menet mondta, hogy vigyek magammal még egyet, de pofátlanságnak éreztem volna (bezzeg más szerint ez csak "talpraesettség" :D)

itt megyünk be minden reggel az Amazonhoz, ott a kapuknál le kell húzni a kártyánkat, aztán felsétálunk (szigorúan a korlátot fogva), és utána ott van az a kis folyosó magasan, a sárga rész után, az olyan, mint egy ketrec, ott megyünk át és utána vagyunk bent az előtérben. onnan általában az öltözőkhöz megyünk, aztán megtöltjük a kulacsunkat (kaptunk, ilyen kis kék, és csak víz lehet benne, vannak víztöltők), és végül bemegyünk a gyárterületre dolgozni, kipipáljuk magunkat egy táblán és megnézzük, hol lesz a helyünk, majd  van egy meeting, és utána megyünk a helyünkre. ez egy rövid ismertető volt :D

szóval majd jön a videó is

nos

boldog mikulást! (egy kifeszített mosollyal) a télapó bárhol megtalál.

igazából fel se tűnt, hogy ennyi nap eltelt, mióta írtam, itt nagyon gyorsan mennek a dolgok (kivéve a napi majd' két óra buszút, ami egy csomót elvesz az időnkből).

most nem videóblog lesz, mert összesen ketten vagyunk ébren, és amúgy is panaszkodtok, ha halk vagy (most forgatom a szememet), úgyhogy ezt majd legközelebb. hamarosan. tehát, délutános műszak. elég durva igazából, egykor indul a busz (déltől ebéd), háromra megyünk, és fél 12ig dolgozunk, nyolckor van egy 30 perces szünet, és ennyi. már most a szabadnapot várom, ami azért szomorú, mert hétfő óta dolgozunk, szombaton lesz szabad, de lesz majd olyan is, hogy tíz napot egyhuzamban megyünk... már várom :D
a munka egyébként klassz, mindenfélét csomagolunk. én nem is tudtam, hogy létezik ennyi ember a világon, akik rendelnek, de mondjuk hogy ki rendel wc-papírt :O meg zoknit! vannak a kis csomagok (könyv, cd, ruha ...), azokat általában könnyű megcsinálni, vannak a közepes csomagok, az is viszonylag jó, meg vannak a bazinagy csomagok, amik nem olyan jók, mert fel se érem a dobozt.. :D nincs is kedvem többet a munkáról írni, mert reggel félálomban arra ébredtem, hogy egy ilyen ragasztós mozdulatot teszek a kezemmel. 

vasárnap amúgy tök jó volt, kipihentük magunkat. délelőtt vásároltunk (apát ott hagyta a busz :(( úgyhogy besétált Nesselwangba, most már azt is tudjuk legalább, hogy csak kb 35 perc, ami nem is sok), aztán kimentünk négyen (apa, Gábor, Andris, én) szánkózni, meg sétálni (óriási hó van, de az a legjobb, hogy ha az Amazonhoz érünk, akkor ott a csípős levegőt leszámítva tavasz-ősz van :D), megnéztünk egy patakot, uh, erről képeim is vannak:

andris

 erre a képre nem az a magyarázat, hogy egy hét alatt híztam száz kilót, hanem hogy az öcsém régi bundás (triplabundás:D) kabátja van rajtam

                                                apa (ő el is borult, de arról sajnos nincs képem)

                                      
                                                ez a téli patak :)


már nem is tudom, miket írtam a lakótársaimról, de nagyon megszerettem őket, borzasztó viccesek :D a Józsi  (ő volt a videóban a klasszikus férfitípus, de elég szar megfogalmazás volt, inkább ősrockernek mondanám :D ha felcsapja a napszemüvegét, beleillik bármelyik tankcsapda klipbe) kicsilánynak hív, folyton szívat, de tök jóban vagyunk; a Gábor ilyen nagydumás, állandóan nyomja a vicceit, fárasztó, de még éppen nem annyira, hogy idegesítsen, hanem hogy halálra nevesd magad :D; a Misi is jófej, ő előnyben részesít a nememnél fogva :D; az Andris meg úgy nevet, mint egy krokodil, meg tök viccesen hümmög néha, mielőtt megszólal.
kicsit olyan, mintha egy összeszokott baráti társaság lennénk, mondjuk erre biztos rásegített a sok rikiki. most már nem is a póker a menő, hanem a rikiki, de zseniális, halálra nevetjük magunkat gyakorlatilag minden nap :D csak most már nem olyan jó, mert délelőtt játszunk, és kevés idő van rá. elég fura ez a délutáni műszak.

na most a józsi itt énekel mellettem pálkatapétert, úgyhogy nem is tudok figyelni, meg amúgy is reggeliznem kell, aztán esetleg elpakolni a szobánkból. persze az ráér.

ja még annyit, hogy a torkom már nem fáj, csak ki van száradva folyton, meg fújom az orromat, de már idegbajt kapok, teljesen elveszi az ember vonzerejét, ha állandóan tüsszent meg mindenhonnan zsepi lóg ki belőle (munkába például a cipőmbe tűröm, mert nem is lehet bevinni semmit. nna, még egy kép idegen emberekről a kantinban (ebédlő, csak ilyen marha nagy), ez az egyenruhánk, ez a kukás mellény (és egyébként abba dolgozol, amiben akarsz, ez végül is nekem tetszik) :