Zamárdi - the last one

aug. 25.
6:42
ismét a vonaton ülök, eddig viszonylag békésen vergődtem itt az ülésen, nem aludtam, viszont szundítottam, de most itt állunk Fehérvárnál pár perce és egy bácsi annyira horkol, hogy mindjárt felrobban tőle a fejem, hihetetlenül bosszantó. szóval háromnegyed hét van, négy óra harminc perckor keltem (négy :O), aludtunk is előtte legalább két órát, úgyhogy olyan friss vagyok, mint a mosott… ja de az idő azért érdekes főleg, mert már hajnali ötkor is 23 fok volt, már látom magam előtt, hogy délután elmerülök a Balcsiban. hahaa
ami történt. felértem Pestre, ahhoz képest, hogy nem is volt kedvem felmenni, hát szinte szárnyalt a lelkem, ahogy leszálltam a vonatról, egy csomó örkényes érzés kavargott bennem – fogalmam sincs már, hogy miben írta őket, de ő nagyon szerette Budapestet (is), és annyira a hazádnak érzed, ha őt olvasod. szerintem aki szereti Örkényt, az nem nagyon akar elköltözni ebből az országból (mármint örökre). na, mindegy, szóval jó volt, egészen természetes, hogy megint ott vagyok [jaj húsz percet késik a vonat, nahát, remélem, addig a bácsi nem ébred fel és tovább HORKOL, mint valami bazi bika vagy nem is tudom, mi, te jó ég mindjárt megdobom valamivel]. Pati kijött elém (épp időben ért oda, mint mindig… :D), bementünk a sparba, hogy bevásároljak az utalványommal, hát marha sok mindent vettem, egy sajtot és egy sonkát, amit magammal is hoztam :D egyébként pedig két bacardit, egy kávét, és a néni tiszta ideg volt a pultnál, hogy de így nem haladta meg a keretet, valamit VENNIE KELL MÉG HÁT NEM ÉRTI, szívesen belökte volna a pénztárgép alá. Zamárdin legalább nem kretének az eladók. aztán Patiéknál lepakoltunk, éés mentünk a zp-be. leültünk, jó ez az egyet veszel-kettőt kapsz dolog, Pati másodikja mindig az enyém volt. ittunk sört, mutattam neki egy trükköt, amit nekem még Félix (bár közben elbizonytalanodtam, lehet, hogy Lau?) mutatott: a sörösüveg aljával ráütsz a másik sörösüveg tetejére, és erre rá kell bukni, különben habozva kifolyik a fele. ez meg is történt, én nagyon jól szórakoztam, aztán ezt Pistivel is megcsináltam, de őt előre felkészítettem, úgyhogy miután ráütöttem, gyorsan inni is kezdte, de nem volt elég gyors, egy részét Patira köpte szép ívben, én meg könnyesre röhögtem magam közben, eszméletlenjó volt  :DD Anita is jött, akkor ittunk tequila goldot, aztán a színpadnál ültünk, Pati beküldte a zenekarnak a meggyes sütijét, amit csinált nekik, és koncert közben azt megköszönték, meg facebookra kirakták a levélkéjét, amit hozzá csatolt :) a koncert. nagyon jó élmény volt, hiányzott már egy ilyen, jó érzés volt ott ugrálni és kiabálni a szöveget, és elengedni magad. a legelső sorban álltunk, de ilyet többet nem; egyrészt nagyon sok fotós van és szörnyen idegesítő volt, hogy ott ugráltak előttünk, meg fotóztak, meg volt egy különösen seggfej, aki unta az egész koncertet, és baromságokat dumált, csak akkor nem tudom, minek volt ott; továbbá finoman nekipasszírozódtunk néha a rácsnak, mikor valami pogó támadt mögöttünk (szegény Anitát meg Pistit így sodorta az ár); és egyébként is valahogy nem volt jó nem a tömegben lenni, hanem úgy legelöl, úgyhogy majd legközelebb jobban választunk helyet. na, de azért mégiscsak óriási volt. utána visszamentünk Patiékhoz (ketten), őő nem tudom, mit csináltunk. mostam hajat például (nagyon szórakoztató a kádjuk, ajánlom mindenkinek!), aztán Pati megpróbálta befonni, aztán sütni akartam, de nem engedte :(, meeg még beszélgettünk és nem tudom, valahogy elment az idő és most fáradt vagyok.
most összevissza rázkódik a vonat, úgyhogy el is teszem a laptopot, a lényeg végül is. meg az, hogy szomjas vagyok és éhes, és nem tudom, mikor fog beérni a vonat, örülnék, ha még munka előtt reggelizhetnék meg lepakolhatnék meg ilyesmi. szóval még dolgozom ma, aztán holnap, ééés ennyi. fura lesz hazamenni, de azért várom. viszont nem görcsösen, és ez jó.
na, ennyi, tényleg.

21:17
az a legszebb az egészben, hogy most még össze kéne pakolnom. ha látnátok, hogy néz ki a szobám, értenétek a problémámat. de ezt később.
a mai nap elég halott volt, csak így vonszoltam magam, a kávé nem segített, csak valamikor nap vége felé, amitől olyan mérges lettem, mint mikor érettségi időszakban délelőtt ittam kávét, hogy délutánra hasson, és nem hatott, viszont éjszaka nem tudtam aludni. amúgy nem volt nehéz nap, de sikerélmény sincs mögöttem, tényleg szenvedősen csináltuk (a Csillával). Attila katonafrizkót vágatott magának (mármint nem kopasz, csak kicsit forrest gumpos), amin először nagyon nevettem, aztán az jutott eszembe, hogy kit érdekel, úgyhogy azt hiszem, elmondhatom, hogy talán kicsit belezúgtam. nem halálosan hevesen, de azért érzem, és ez igen szomorú, mivel holnap látom életemben utoljára :D persze ki tudja, de értitek. na, mindegy, túlélem. csak tudjátok, emlékezett, hogy koncertre megyek, hova, figyelt rám, megkérdezte, miért lila a térdem (tele vagyok foltokkal :O ezt tényleg attól a rácstól szereztem a koncerten, lökdösődés közben?), beszélt a Micimackóról, a harisnyás pippiről, egy csomó hülye scifiről, kiderült, hogy gyakorlatilag passzív agresszív, vicces és értelmes, és még egy csomó felesleges és jelentéktelen dolgot tudok róla, és fordítva. ennyi talán elég is, ezután továbbléphetek :D
ma fél hétkor végeztem, aztán kitöltöttem a jelenléti ívet visszamenőleg, és 212 (?) órát dolgoztam összesen augusztusban, plusz az a hét júliusban, ami kb harminccal több, mint egy átlag hónap lenne. HÁHÁ :D remélem, sok pénzt kapok! utána pedig két órát beszélgettünk a Judittal, de nem is tűnt két órának, úgyhogy eléggé meglepődtem, mikor a kicsekk kiírta, hogy 9 óra van :D már előre készültem válaszokkal, tudtam, hogy feltesz bizonyos kérdéseket, és igazán nem tudtam, hogy pontosan hogy kéne válaszolnom, de ott valahogy jött az egész, csak őszintén, mert ő tényleg az az ember, akinek a fejlődés a célja. és nagyon okos üzletasszony, ezt sikerült megállapítanom. beszéltünk a Gabiról, és meglepő, de képes volt olyan dolgokat mondani róla, amitől mégiscsak jobb színben tűnik fel, mint eddig… :D beszéltünk az ő és a szobaasszonyok konfliktusairól, meg hogy én mit éreztem, meg hogy a rendszer kicsit nem úgy működik, ahogy működnie kéne, és ezzel mit lehetne kezdeni, na, szóval tényleg elég sok mindenről. ez alatt a beszélgetés alatt is elég sokat tanultam, de ez jellemző az egész itt töltött időre is. a Judittal szemben van bennem egy kicsi ilyen megfelelési kényszer, asszem azért, mert sokat tanult anyától, és nem akarom, hogy azt higgye, én kevésbé vagyok értelmes ember, vagy hogy hm, anya csak az oviban nevelte jól a gyerekeket, otthon nem sikerült… meg eleve valahogy tekintélyparancsoló ember, és ezt mindig érdekesnek találtam mindenkiben, aki ilyen. na, szóval úgy érzem, ebben a munkában jobban törtem magam miatta, mintha talán valahol máshol lettem volna, és csak magam miatt. de azt hiszem, végül elég jól sikerült, tényleg sokat tanultam. egyrészt túltettem magam azon, hogy nem vettek fel, és ez szimplán csak abból állt, hogy elfogadtam, és nem tartom magamat szar embernek tőle. nyilván rossz érzés, de nem is tettem meg mindent annak érdekében, hogy tényleg jó eredményeim legyenek. legalábbis általában ezt állapítom meg magamban, mert ez jobb kifogás, mint az, hogy hülye vagyok, hogy ennyire vagyok képes – és sokáig ez utóbbit éreztem, de ennek az időszaknak az volt a lényege, hogy megtudjam, hogy nem vagyok hülye. valami nem oké, elrontottam, de nem vagyok hülye, szóval a dolog kiküszöbölhető. nem tudom, lehet, hogy ez otthon is sikerült volna, de így egyedül birkóztam meg ezzel, amit szintén fontosnak tartok. továbbá fejlődött az állóképességem és a kitartásom, ebben egészen biztos vagyok, és ennek nagyon örülök, mert szeretnék erős lenni. meg persze megismertem sok embert, akikkel nem valószínű, hogy a kapcsolatot tartani fogom (talán Erikával, kissé szakadozva), de itt most nem is az a lényeg, hanem hogy mennyiféle nézőpontot láttam. hogy mennyire máshogy gondolkodnak az emberek, hogy kezelnek helyzeteket, és én ezekből levontam dolgokat, néha pozitívot, néha negatívot, de valamit mindenképpen.
úgyhogy röviden, én egyáltalán nem bánom, hogy az augusztusomat erre szántam, pénzkeresési lehetőség mellett is nagyon sok jóval járt. és ezek kellenek.
mellesleg a kicsekk ma elsőre kiengedett, néhány pók megcsípett, Forró szél (ezt el ne feledjem! valami szerb(?) sorozat), Attilával szexbalesetekről beszélgettünk (egy műsor alapján, megjegyezném) és hihetetlen sokat nevettünk.
holnap csak fél 1ig dolgozom, anyáék lejönnek, Judittól elköszönünk, fürdünk meg ilyenek és aztán hazamegyünk. hazamegyek.

aug. 26.
20:31

még jó, hogy csak fél1ig dolgoztam, így is most értünk haza, kb tíz perce. az utolsó napom elég bénán kezdődött, a Gabi berakott a mosodára egy órát, utána meg az irodában kellett megcsinálnom a júliusi mosodai munkanaplót, ami óriási, mert mikor legutóbb csináltam ugyanilyet a júniusiból, akkor egész nap ott ültem a gép előtt, szünet nélkül. most se lettem kész, főleg hogy a felénél rájöttem, hogy elbasztam (vagyis igazából a rendszer, csak nem vettem észre), úgyhogy újra kezdtem és nagyon mérges voltam. nem csak ezért, hanem mert olyan érzés volt, mintha így elzárt volna a többiektől... jó, hát nem akartam könnyes búcsút senkitől, de idegesített. mintha már ott se lettem volna. (aztán az feldobott, hogy az Attila bejött párszor szórakoztatni, de ez azt hiszem, megint más) szóóval végeztem hamar, jöttek anyáék, kicsit beszélgettünk a Judittal, és anya azt mondta, hogy egy nagyon gondolkodó, higgadt, megfontolt embernek tart, aminek nagyon örülök, mert nem tudom, hogy ilyen vagyok-e, viszont ezek jó benyomást keltő tulajdonságok, és hát én jó benyomást akartam kelteni. apropó, felajánlotta, hogy jövőre a konyhán lehetnék, ha szeretnék visszamenni. ez még sok mindentől függ jelenleg, de nem zárkózom el. ó! és a fizetésem! majdnem lehidaltam, le se írom, mennyi - de nem keveslem, ez a lényeg :D sőt! hahha, megérte. (persze a nagymamám szerint nem; de mennyit túlóráztál! nem hiszem el! tényleg ilyen kevés???! szegény gyerek!!!! szerintem meg szegény eddie kaspbrak) szóval apával meg az öcsémmel bementünk fürdeni a Balcsiba, és úristen, zseniális volt, mintha a tengerben úsztunk volna, ilyen orkánszél fújt és bazi nagy hullámok voltak, de tényleg ilyen méteresek, úgyhogy remekül szórakoztunk. aztán hazafelé kb három órát utaztunk az új kocsinkban, amiről az a véleményem, hogy marhára kicsi, alig fért be a csomagtartóba a bőröndöm, és végig szenvedtünk, de tééényleg valahogy különösen halálos út volt ez. na, mindegy, most itthon vagyok és kicsit furcsa, beléptem a szobámba és valahogy meglepett az ikeás szekrényem, meg az is, hogy a naptáram még mindig augusztust mutat. és egy másik dolog, ami a szemem előtt lebeg: a kényszer, hogy kitakarítsak itthon, te jó ég micsoda mocsok, komolyan, remélem, ez az érzés elmúlik, nem akarok megszállott takarító lenni. (na, jó, nem fenyeget a veszély)
őő nem tudom, mit írjak még, semmit, mert már mindent leírtam és nem akarom ismételni magam. úgyhogy ennyi, ennyi volt ez a három hét. mostantól várom a sulit :)