Zamárdi - part three

aug. 14.
18:39
nem volt kedvem írni, most meg persze jól összefolynak a napok. nos. a Péter ugye elment vasárnap, én akkor dolgoztam, éés úgy rémlik, hogy délelőtt pocsékul voltam, azt hittem, beteg leszek, de délutánra jobban lettem, aztán tegnap volt a szabadnapom is, úgyhogy kipihentem magam. először is aludtam (kb fél tizenkettőig, óriási volt, és nem azért, mert amúgy munkaidőben túl korán kell kelnem, csak jólesett), aztán mostam (kiderült, hogy kevés fehérneműm van, ez elszomorít), aztán elindultam felfedezni Zamárdit, de itt bazira nincs semmi, találtam egy templomot, előtte egy parkot (parkot, hahhhhhhhhaa… két pad meg pár virág), ott le is ültem olvasni, aztán a parton ettem egy gyrost (jó gyros volt), visszajöttem a házba, kicsit takarítottam, megint olvastam, aztán 8kor elmentem a Kertmoziba. beültem a kis m&m-es kukoricámmal (amúgy még jó, hogy korán mentem oda, második voltam  a sorban, aztán jött egy kisiskolás csapat, még a film felénél is sorban álltak kukoricáért… :D), és megnéztem a Mamma mia!-t. eleve nagyon szeretem ezt a filmet, ilyen lányregénynek érzem tőle az életet, de volt egy hangulata magának a mozinak is. még sosem voltam kertmoziban (Szimpla nem számít), úgyhogy ez jó volt. tanulság: kell szivacs/párna a székre, és valami pokróc a vállra; úgy egy óra után a szék kényelmetlen, rövidnadrágban és papucsban pedig majdnem megfagytam.
ma meg nem volt semmi izgalmas, leszámítva persze a kaját, ami hihetetlenül pocsék. reggel egy órát az irodában ültem és védtem a környezetet, mert szét kellett válogatnom ötmillió papírt, hogy melyiknek üres a  hátoldala és így használható még, azokból kiszedni a gémkapcsot, a többit meg széttépni és kidobni. izgi volt, fontosnak éreztem magam. semmi baj, a természetért mindent. utána délelőtt a Marikánál voltam, az jó volt (vele lehet dolgozni, gyors, ügyes, nem beszél se sokat, se keveset, szórakoztató, úgyhogy nem idegesít), utána átraktak az Icához a rohadt déli háromra, ami azért rohadt, mert a déli oldalak az apartmanos oldalak, ami gigamega szobákat jelent, és utálom őket. végeztünk az Icával, utána átraktak a déli(!) kettőre az Ágihoz, ott is végeztünk, aztán az észak háromra a Csillához (jee), és akkor vele is végeztünk (ő mindig minimum egy órát túlórázik, mert lassú. nem szemétségből, hanem tényleg az. amúgy vallásos, és szerinte Isten majd megold mindent. nos.). utána a boltban vettem müzlit, őő szerintem kb hat vagy nyolc éve nem ettem cini minist (árát tekintve nem is fogok sokat enni), most egy hétig ez lesz a reggelim (ráuntam a szendvicsre). vacsira megettem a maradék dinnyét, még épp időben, holnapra tuti megromlott volna (már ma se volt százas). most pedig az Az-t fogom olvasni, King könyv, Pati hozta, és nagyon tetszik.
a szabadnapjaimról szólva: most van ez a hét, erre megvolt a szabadnapom tegnap, van még a jövőhét, oda 24-ére kértem szabadnapot (mert máshogy nem érnék fel 30y koncertre, pedig megyek, mert szeretnék), ami jövő péntek, úgyhogy addig kb meghalok. :D és mikor erre rájöttem, átbeszéltük a Gabival, és most az van, hogy 24-én délután leszek pihis, és akkor előtte még valamikor délelőtt. ez nem különösebben érdekes, csak úgy dokumentálom. :D
tehát ez van, semmi izgi, remélem, nem volt totál romlott a dinnye, az rosszul érintene.

aug. 15.
20:07
most ha lenne itt egy füves cigi, valószínűleg szívnék belőle.

22:45
ismét karácsonyi hangulatom van, el se mesélem, mitől, mert sok mindentől. na jó – pl. attól, hogy úgy alszom, hogy egy hosszú pólót betűrök a hosszú nadrágomba, annak a szárát betűröm a meleg karácsonyi zoknimba, és felveszek egy nagy, vastag pulcsit, hajnalban pedig jéggé fagyott orral és kezekkel ébredek, visszaalszom, és nyolckor már egy kicsit jobb a helyzet. persze segítene, ha felhúznám a takarót a huzatomba, de valahogy olyan mocskosnak tűnik; vagy ha becsuknám az összes ablakot, de inkább megfagyok, mint hogy ne legyen friss levegőm.
elég furát álmodtam: terhes volt a Ketrin, és elmentem meglátogatni, valami bazi magas mászókán kellett felmenni, ilyen piros volt és rácsos, és egy giga magassarkú volt rajtam és végig attól féltem, hogy kitöröm a bokámat, közben Ketrin szintén magassarkúban és terhesen mintha repülne, úgy lépkedett. aztán egy idő után felértünk egy ilyen kalandparkszerű részre, mint egy aquaworld, olyan volt, óriási vízicsúszdák, na és valahol ezeknél kellett bekanyarodni (a vízicsúszdáknál, igen), ott laktak a Ketrinék. ott volt az összes volt osztálytársam is, és egyszer csak azt mondta nekem a Szandi, hogy ő nem érti, miért kell azon meglepődni, hogy a Ketrin, az Anikó, meg ő is terhes, utána meg odajött hozzám az Anna és elmesélte, hogy a Bence teljesen kiborult, ami hát érthető, mert háromszori együttlét után ki örül máris egy gyereknek… utána a Tomi odajött hozzám, hogy menjünk el a Szimplába és később meglátjuk ezt a gyerektémát (!!), az Ancsa (=Anikó) pedig piával kínált mindenkit, és végül én elmentem csúszdázni. hogy ez mit jelent, azt valaki megfejtheti nekem!
a nap sziporkája, hogy Attila nem kér borravalót, mivel a sört szereti. mikor ezt több órával később megint megemlítette, még mindig rázkódtunk a nevetéstől (egyébként túlléptem azon, hogy Attila milyen pasi - mert nem semmi, csak mondom -,  vagy hogy mondjam, tök jófej, csak nincs már ez a szétesem érzés, és ez remek, mert ilyenkor nagyon bénának érzem magam). ma voltam a Klárinál, aztán a Csillánál, aztán a Marikánál, vele végeztünk, és mikor háromnegyed 5kor (tehát háromnegyed órával a munkaidőm vége előtt) még leküldtek segíteni a Csillához, volt még kilenc szobája, amiért hihetetlenül utáltam. úgyhogy mikor a Dávid kérdezte, hogy meddig vagyok még, azt kellett mondanom, hogy már húsz perce itt se vagyok igazából. de végül is jó volt, mert munka után az Erikával (akiről nem tudom, írtam-e már, de összefoglalva annyi, hogy talán ő a második legfiatalabb itt, 22(?) éves, pázmányon van törin, fehérvári, de amúgy élete felét koliban töltötte pesten. szent margitos volt, hahha :D mennyi szent margitos ismerős. már a negyedik! közülük amúgy az Erika az egyetlen, aki valahogy illik is oda.) sétáltunk kicsit ide-oda, beszélgettünk, aranyos lány (olvasta A nyomorultakat!).
egyéb észrevétel: a cini ministől lehet, hogy 8 éve jóllaktam, de most már csak haha… már délben szenved az ember némi fahéjas tej homályos emlékéből erőt gyűjtve az ebédig (ami mindig olyan jó, ma például főtt krumplit ettem kenyérrel, nagyon jó volt). de nem baj, most kicsit nem költök semmire, még kb tizenkétezer forintnak kell kitartania 11 napra, ami király lenne, de ebből le kell venni a vonatjegyet oda-vissza (30y, ennyire szeretlek, csak hogy tudd), és még egy mozijegyet minimum, mert elvileg pénteken jön a Dorka (hurráhurrá) és megígértem, hogy megyünk kertmoziba. szóval valójában kb 7-8ezer forintom van. de még ez se olyan kevés, úgyhogy nem aggódom. borravaló azért jó lenne, de azt cseszhetem, ma új rendszert iktattak be: ha valaki kap borravalót, azt be kell rakni valami kasszába, és nap végén szétosztják a takarítók, a minibáros és a mosodások között, ami teljesen értelmetlen, ebből következően baromság, mert a borravaló ritka és kevés. oké, hogy nekem itt számít háromszáz forint is, de a többieknek ez nem túl jelentős összes, hát még ha ezt szétosztják.. fejenként kb 20Ft :D
olvasom még mindig az Az-t, továbbra is nagyon tetszik, de közben rájöttem, hogy elég hülye vagyok, mintha keresném magamnak azokat a könyveket, filmeket, amiktől megijedhetek, mikor már egyébként is egy félős kis idióta vagyok. ma kicsit enyhítettem a lelkemet a Mosolyogni tessék!kel (alvás előtt egy fejezetet mindenképp elolvasok, szükség van rá az Az után. amúgy eddig a Karácsonyi finis tetszik a legjobban, elképzelhető, hogy csak a téma miatt), meg a Könnyű nőcskével – jó film volt, nem vagyok elemző hangulatban, de tetszett, ez a lényeg.
 a fél pihenőnapom vasárnap délután lesz, lehet, hogy elmegyek a kilátóhoz (mert van itt egy, öhm, valahol. legalábbis láttam egy táblát, rajta egy kis toronnyal, az bizonyára azt jelenti, nem?). várom ezt, várom a Dorkát (mennyit fogok rajta nevetni, mikor elborzadva meséli, hogy milyen primitívek, meg kicsit undorítóak ezek a fürdőszobák), és várom 20-át, amit egyrészt sajnálok, hogy pesten kihagyok, de kíváncsi vagyok az ittenire is, és állítólag mindig nagyon szép. úgyhogy miután szarrá dolgozom magam (mert az durva nap lesz), kidőlhetek a parton és bámulhatom a tűzijátékot. és ez jó programnak tűnik.
most elmeséltem minden minimálisan érdekes dolgot, hiába, ez történik itt, most már aludhatok is (haha, 23:17, sziasztok srácok itt az erkélyem alatt).

aug. 16.
20:38
most az motivál a jogsi megszerzésére, hogy én is vihessem haza karácsonykor a fát, az irtó klassz lenne.
ez a nap könnyű volt, csak napi szobáink voltak a Csillával (megtanultam őt elviselni, egyszerű, ám bosszantó lélek, többnyire figyelmen kívül hagyom, mennyi mindennel nem értek egyet, és akkor már nem is olyan zavaró), hamar végeztünk is, aztán a Gabi befogott poharakat mosogatni (mármint tiszta, csak kicsit poros poharakat. ismét fontos munkát végeztem). utána beszélgettünk vele, meg a Judittal, és olyan furcsa volt, dumáltak ők is a gyűlésről, meg ugye még tegnap a többiek is (főleg a borravaló-kérdés jelent problémát), és annyira durva, hogy mennyire elbeszélnek egymás mellett, és hogy én ezt látom. tökre megértem mindkét félt, mint főnököt, mint alkalmazottat, de megdöbbentően nem működik még olajozottan ez az egész. ami mondjuk oké, még csak egy éve létezik ez a szálloda, még nyilván alakul majd egy csomó minden és jobb is lesz, csak nem mindig jó a kialakulófélben lévő helyzetben itt lenni.
a Gabi megmutatta az épülő déli negyedik, és északi ötödik emeletet, szeretem az ilyen félkész helyeket, látni, hogy milyen, mielőtt még kész. pár év múlva visszajövök és tök más lesz.
mikor bevezették ezt az ujjlenyomatos rendszert, nem gondoltak a HK-sokra, akiknek kiázik a kezük a sok takarítástól, és máris nem fogadja be az illető ujjlenyomatát az a hülye gép. ma is ott álltam kb tíz percig és nyomogattam, és folyamatosan csak azt vágta a képembe, hogy nem vagyok bejegyezve (amúgy nem tudom, miért angolul), közben apával telefonáltam, ő meg már kiabált, hogy mi ez az idegesítő géphang – nekem mondod?!
anyának meg volt egy műtétje, kivágtak a lábából valami zsírszövetet, de nem fájt neki, meg nagyon simán ment, pedig délután már arról képzelegtem, hogy mi lenne nélküle… idegesítő volt. aztán mesélte, hogy ez gyakorlatilag csak egy esztétika műtét volt.
mikor megettem pár napja a dinnyét, akkor kiraktam az erkélyre, nem volt kedvem levinni, és hát számítottam bogárra, de nem ennyire! ma végre kidobtam, de kb ötmillió szúnyog, muslica, és hangya lepte el (nem csak a dinnyét, az erkélyt is). de nem gond, a szállodabeli zuhanyzólefolyók tisztítása után már semmitől nem kapok hányingert.
holnap lejön a Dorka (a Sáriéknál fog lakni, aki nem én vagyok, hanem a másik), marad vasárnapig éés örülök neki, de mondjuk hogy mit nézünk a kertmoziban, azt nem tudom. a legizgibb film, amit adnak, az a men in black 3 (amit végül is szeretek). vasárnap folyamán pedig jön Gin, Balaf (és Marci?), ennek is örülök, aztán pedig várom 20-át! tavaly akkor mentem haza Ausztriából.
megnéztem a walk to remembert, most az Az-t fogom olvasni, őő, kb minden esti programom ugyanaz: vacsizom, megnézek valami filmet, amin bőgök, aztán olvasom Kinget, amitől rettegek, olvasok egy kis Janikovszkyt, hogy tudjak aludni, fürdök, és alszom (mármint hánykolódom, amíg el nem csitulnak alattam az emberek). azt hiszem, holnap a változatosság kedvéért kimegyek a partra (kár, hogy már nincs olyan meleg).

aug. 18.
20:56
motivál a jogsi megszerzésére, hogy én vigyem haza karácsonykor a karácsonyfát, úgyhogy most a kedvem is megjött a kreszhez, azt tanulom minden nap egy kicsit és tök jó. esküszöm, most érdekel is és próbálom megjegyezni, szóval elraktározni,  nem csak gyorsan benyomni a fejembe, a vizsgán meg kinyomni. ez még úgyse jött be.
ma nagyon sok forró váltás volt, először a Csillával és az új Arankával voltam. nos, új Aranka egyébként egy kedves nő meg minden, de el kell mondani róla, hogy elég bosszantó, hogy máris átvette az itt uralkodó általános hangulatot – hogy ez szar, hogy szemetek, hogy mindenki beleköt mindenbe, hogy ő ezt nem is tudja jobban csinálni és blabla. és ma nagyon sokat beszélt valami pénzügyi cuccokról, ami hihetetlenül nem érdekelt, és sietni kellett volna, de legalább tíz perccel több ideig porszívóztam, mint kellett volna, mert különben felrobbant volna az agyam. de komolyan. Csilla meg még mindig lassú és már három napja arról beszél, hogy ő jó ember, ő mindenkinek ad (ez igaz amúgy, ma adott nekem egy 2000ft-os sparos utalványt, csak itt egy rohadt spar sincs halj meg zamárdi, vagy zami, ahogy sári mondaná), de hogy a borravalónkat elveszik az nem fair, és ő akarja eldönteni, hogy kinek adja, meg nem mindenkinek és olyan igazságtalanság van itt, és hogy ő négy szakmával itt pucolja a wc-t és blaablaablaa… ma megkérdeztem tőle, hogy akkor mi a francnak vagy itt, erre felháborodott, hogy hát mert éhesek vagyunk, kell a munka! egy csomó ember ezt csinálja; gyűlöli a munkáját, állandóan panaszkodik, szidja mint a fene, de azért nem megy el, mert élni kell… akkor fogd be és csináld, vagy húzz el és keress mást. jézusom annyira fel tud húzni. aztán már majdnem kész voltunk, erre felraktak a Marikához és a Sacihoz (ő egy 24 éves lány, aki 16-nak néz ki, és idejött kb tíz napra dolgozni a meló diák által, de túl fárasztónak találta, úgyhogy elmegy… :D), ahol még volt 6 forró. ez egykor volt, és kettőre kellett megcsinálni. vicces volt. én most először csúsztam ki az időből, de fél3-ra kész lettünk és nem is volt semmi baj. utána végig maradtam a Marikánál (mondta, hogy szeret velem dolgozni, mert gyorsan tudunk haladni, és ez tök jó, jólesik), háromnegyed 4kor kész voltunk, úgyhogy le kellett mennem a Csillához, és hat napi szobát még kb egy órán keresztül csináltunk, ami nevetséges… aztán a maradék fél órában még leküldtek a mosodába, és ennyi volt a nap, a délelőtt milyen ez kifejezetten ilyen totálkipurcantamnap volt. holnap délelőtt a Csillával leszek, négy forrónk lesz (és azt egyig befejezzük, de ha nem is, én eljövök és kész), aztán strand Balafékkal és kilátóba megyünk!(ugye? remélem.)
egyébként szerintem félreértettem a múltkor a Dávid kicsijét, mert ma randira hívott. ami nagyon hízelgő, csak nemet mondtam, mert őt már valahogy a férfikorba sorolnám, magamat meg még csak… lánynak tekintem, értitek. valami baj van velem :D ha rájövök, mi, megmondom. (mire várok????) (ja és ha már fiúk – volt két német srác vendég, akik flörtöltek velem Németül, elég fura volt :D de vicces is. nem is értettem mindent, amit mondtak, csak valahogy az egész olyan vicces volt, a tipikus német fejükkel, meg a őőő heló bent hagytam a kártyámat jaj kinyitod de szép vagy köszi mit csinálsz délután… legalább használtam a németet)
tegnap találkoztam a Dorkával meg a Sárival, sétáltunk a parton, ittunk jégkását, aztán éjszakai fürdőztünk, és elég sokat nevettünk, jó volt. ma meg csak a Dorkával találkoztunk, ettünk, sétáltunk, dumáltunk, megnéztük részletekben az igazából szerelmet (és közben egy csomó csokit ettünk, már bizakodva várom a holnapi ragyáimat, és ezek után kb egy hétig úgyse ehetek, mert rosszul érzem magam), ő hazament fürdőruhát venni, én meg itt várok. de ez eltarthat egy ideig, mert felhívott kb negyed órája, hogy beindult a riasztó a Sáriéknál (most ott van náluk, ott lakik, csak a Sári már elment valami táborba), és kétségbe van esve, nem tudja a kódot és senki nem veszi fel a telefont, és már jönnek a rendőrök és úúúúristeeen… ezen nagyon jót fogunk nevetni, már várom :DD
ó, és még egy sztori a végére: reggel már nem volt időm elmenni kenyérért (inkább aludtam), úgyhogy a munkahelyemen az egyik pincértől kuncsorogtam, tök jó fej volt, hozott, csak az elején még furcsán nézett, mert bementem, köszöntem és annyit kérdeztem, hogy tudna-e nekem hozni egy szelet kenyeret, aztán ráeszmélve hozzátettem, hogy amúgy itt dolgozom (mert nem volt rajtam egyenruha, meg nem is ismerem egyébként). kifelé menet találkoztam a Judittal, és szerintem úgy néztem ki, mint aki épp zsömlét lop, őő remélem, szerinte nem.

22:42
most gyorsan elmesélem az este többi részét, amíg szárad a hajam. tehát Dorkára az ajtó előtt bőgve üldögélve talált rá egy biztonsági szolgálatos, kicsit dumcsiztak, aztán sikerült elérni az illetékeseket és megadták a riasztó kódját, elült a baj, Dorkában még kicsit (nagyon) dolgozott az adrenalin, mikor mesélte az egészet. és valóban nagyon sokat nevettünk. ennek folytatása volt egy pillanat (mi? micsoda? egy pillanat??!), amikor a totális feketeségbe rohanunk be, magasra felverve a lábunkkal a vizet, hogy a bogarak (nem szúnyogok, de undorító kis bogarak) eltűnjenek a közelünkből, és közben hihetetlenül hangosan nevetünk, és ugrálunk, és csapkodunk. most egy másik ember is ott volt, és így is át lehetett élni, remélem, ez azt jelenti, hogy nyitottabbá váltam ;) kifelé pedig rátapadtak a halott kis bogarak a vizes testünkre, aztán a parton én feküdtem a lépcsőn és fejjel lefelé néztem a túlsó partot és a fények tükröződtek a Balatonban (ami mintha valami olajmező lett volna), és a wellamarinból közben szólt egy kis élőzenés fáradtnak tűnsz… és elég hangulatos volt az egész.
most pedig annnnyira szükségem lenne egy hajgumira, de mindkettőt bent hagytam az öltözőszekrényemben. most mi lesz? három hullámcsattal tűzzem fel a hajamat?