Zamárdi - part one

most ezt a bejegyzést majd azért olvashatjátok el, mert Pati lejött hozzám ma (csütörtök), és felraktuk a pendrivejára azt, amit eddig írtam. jó szórakozást :)

aug. 4.
16:57
Azt ugyebár már írtam, hogy hívtam a Virágot, el is vittek a délibe, majd megvettem a jegyet és a néni úgy mellékesen megemlítette, hogy amúgy ez a keletiből indul, ugye tudom? a fejem olyanná változott, mint az animékben a kis arcocskák, legördülő cseppel persze. még volt fél órám, úgyhogy mint az őrült száguldottam a keletibe. mikor tavaly jöttem haza Ausztriából és azt írtam, hogy mindig volt valaki, aki felrakta/levette a cuccomat, az tényleg úgy volt, de azért mikor itt álltam a vonat ajtajában és épp azon gondolkodtam, hogy melyik testrészem lehet a legerősebb, ha nem a karom (mert azzal valahogy nem ment), akkor elszomorodtam, hogy oké, hát mégsincs mindig valaki. de utána megfordultam és ott termett egy srác és felrakta a bőröndömet, majd egy másik srác előtt vánszorogtam a táskámmal itt a vonatfolyosón, azt hittem, ő inkább kidobná az ablakon, de végül ő is segített. most mondanám, hogy háhá, így lehet ismerkedni, de egyrészt úgy lihegtem, mint aki egyhuzamban végigfutott öt maratont, másrészt meg úgy izzadtam(ok), hogy szinte úgy néztem ki, mint aki most fürdött.
remélem, jó vonaton ülök. ha nem, akkor hazamegyek és hagyjuk az egészet inkább.

18:58
most már egy másik vonaton ülök, mert mikor jött a kalauz (mikor már épp kifújtam magam, hogy oké, itt ülök a helyes vonaton, ezaz), mondta (ő is csak úgy mellékesen), hogy át kell szállni siófokon (siófokon csesszemeg, értitek, kb három megálló), úgyhogy most átszálltam, megkérdeztem, melyik vonat megy zamárdi felé, erre az egyik azt mondja, hát mindkettő, azt hittem, megint kretén vagyok és akár ott is maradhattam volna, erre a másik hogy hát nem is, erre az előző elkezdett nevetni, hogy hát ő azt kérdezte, melyik vonat megy zamárdi felé, nem azt, hogy melyik áll meg ott! haha, nevet a vakbelem. szóval amíg ők továbbnevettek, ezúttal egyedül küzdöttem fel a bőröndömet :( vége, ennyi volt a lovagiasság. (update: na jó, legalább levette a vonatról, mikor leszálltam.)
szóval még kb 10 perc és ott vagyok. már szeretnék zuhanyozni.

21:48
jaj basszameg, vettem levest, bedugtam a rezsót, erre elment az áram. gyorsan körbenéztem, de szerencsére a többi ablaknál még égett a villany. ezt nem hiszem el. most amúgy gőzöm sincs, mit csináljak, úgy döntöttem, várok holnapig, és ha holnap se lesz, akkor majd szólok, hogy hm, nincs áram… ha nem tudják visszakapcsolni, akkor bevallom a rezsót. már látom, hogy fizetni fogok. basszus.
(egyébként a bőröndöm egyik kerekét elhagytam, úgyhogy a vonattól a szállásig már csak vonszoltam, majd elszakítottam a felsőmet, majd beragadtam a wc-be, végül bevágtam a fejem a szekrénybe. most már vége lehetne ennek a napnak. le is fekszem.)

aug. 5.
18:31
az előbb kerestem a boltban műanyag kanalat, de nem volt nekik, csak műanyagKÉS!!!!, úgyhogy most van egy csomag műanyagKÉSEM, hátha jó lesz valamire. mármint a MŰANYAGKÉS. mondjuk kibonthatnám vele azt a konzerv kukoricát, amit megvettem, csak hát konzervnyitóm nincs. na szóval.
a munka jó volt, reggel kb egy órát minibár összesítőt ellenőriztem, de aztán a szobáknál voltam, egyik emeletről a másikra küldtek kisegítőnek. igazából ezt bírom, nem annyira monoton, mint a többi (vagy mint a többieknek). először a Marikával voltam és egy új nővel, az Arankával (két Aranka egy helyen, elhiszitek ezt? eddig egész életem során nem találkoztam egy Arankával se), jó volt, csak fura, mert most én mondtam, hogy így kell a takarót, így állítjuk ide a tollat, ezt kell letörölni, erre figyelj, ha porszívózol… usw. (mellesleg a németet legalább annyira használhatom itt, hogy möchten Sie jetzt Putzung?/noch zwei Minuten und der Raum ist fertig.) utána a Katival voltam, ő jófej (és nem idegesít, jó pont), végül a Csillának porszívóztam. Csilla az öltözőben kérdezte, hogy most jobban ment-e, mint a múltkor, majdnem visszakérdeztem, hogy és neked jobban ment-e, de hát ki akar ellenségeket?
őszintén szólva most sehova nincs kedvem menni, vagyis úszni igen, de túl sokáig kell gyalogolni, szóval most lehet, hogy nem. keresek valamit, ami nyitja a konzervet. ja, és a szabadnapom csütörtök, úgyhogy már csak három nap, és addig is kitalálom, hogy mivel töltsem a szabadnapomat, ha esetleg nem jön le eeegyetlen egy barátocskám se.
azért elfáradtam.

20:45
azóta megnéztem a Kegyetlen játékokat, és nagyon tetszik, de istenem, ettől csak még szarabbnak érzem az életet.

aug. 6.
19:02
ma azt hittem, már kedd van, aztán kiderült, hogy még csak hétfő :/ elég fura, hogy itt nincs olyan, hogy várod a hétvégéket, inkább utálod a hétvégéket, mert nem az, hogy ilyenkor nem dolgozol, mert dolgozol, hanem még ráadásul dupladurván dolgozol, mert mindenki ilyenkor megy haza/érkezik a következő hétre. ha HK-s vagy, akkor ez az, ami megterhel.
ma több dologra is rájöttem, ezek közül amit nem felejtettem el és tényleg lényeges, az az, hogy itt gyakorlatilag mindenki utálja a Gabit (a HK-s főnököt), kivéve a Juditot (=tulajdonos, ismerős). először nem is értettem, magamat néztem hülyének, hogy azt gondolom, indokolatlanul kedves velem, de megállapítottam, hogy tényleg túl kedves, a mosodás Marika ma azt mondta, hogy én vagyok a csókos, szóval nekem nyal be a Gabi, ezáltal benyal a Juditnak. ez több szempontból is szarul érintett. egyrészt ez nem fair a többiekkel szemben, akikkel viszont nem beszél túl szépen; másrészt a Judit kifejezetten kérte, hogy ne legyen kivételezés; harmadrészt pedig én kérem kifejezetten, hogy ne legyen kivételezés, mert én tényleg dolgozni jöttem ide, és semmi visszajelzést nem kapok a munkámról, csakhogy engem ez érdekelne. mert nyilván fejlődni szeretnék. ettől még nem utáltam meg a Gabit, viszont sokkal kevesebbre tartom, meg alapvetően ezt az egész világot, ahol ennyi mocsok van, hát el se tudjátok képzelni, mennyit dumálnak ezek egymás háta mögött. nevetséges. csak azért nem borultam ki, mert úgy döntöttem, leszarok mindenkit. ezt nektek. tralala pritty pretty prutty. (a micimackó feldobja a lelkivilágomat)
továbbá, reggel mosodában voltam kb egy órát, aztán egész nap takarítottam, egész jó volt, bár továbbra is fárasztó, és annnnyira utálok már ágyneműt cserélni, hogy megőrülök. több emberrel is voltam, tulajdonképpen lényegtelen, csak a londineres(?) srác volt állandó, ő az, aki rohadtjól masszíroz, a neve egyébként Attila (watta suprise). és mikor már mindenki végzett, csak én nem (mindenkinél egy órával tovább vagyok, ennek mi értelme amúgy, nem tudom), akkor felporszívóztam három emeletet a négyből. óriási volt :)
ami történt még, hooogy kaptunk borravalót, én ötszáz ft-ot, abból vettem egy négy db-os wc-papírt és egy joghurtot. olcsó az élet, nem? :D
ja, és az ebédet még elmesélném, gyümölcsleves volt (szerintem a tegnapi felhígítva), másodiknak pedig valami tai kaja, marhahús valami szószban, tésztával, és ritkaundorítóan nézett ki, szóval a reggeliről megmaradt bundáskenyeret ettem.
további örömre ad okot, hogy találtam itt ahol lakom egy közös társalgót, épp itt ülök, hogy töltődjön a laptop, na és képzeljétek, van hűtő. ami tök jó, bár nem tudom, mit tegyek bele, de nagyon izgatott lettem. van egy gigamega plazmatv is, de az nem érint meg. bár nézhetem a híreket 100x100centiben, jee :)
most a nagy kérdés az, hogy ússzak vagy ne ússzak? igazából nincs kedvem kimenni, de biztos jólesne. a nap kérdése. ja és egy kedves kis mese még a végére. az erkélyem alatt található két asztal, sok szék, és éjszaka emberek, akik kiülnek oda cigizni meg dumálni. ez azt eredményezi, hogy én órákig forgolódom, mert azt mondjuk már megszoktam, hogy a partról idehallatszik a zene (össze se tudnám számolni, hányszor hallottam már a lesben áll egy cáááápa szinte felfal blablabla szövegű dalt), de hogy tőlem kb három méterre kvartyognak ilyen-olyan bulikról, hogy kinek áll jól a fekete haj és miért és miért nem és mennyire berúgtak a múltkor, szóval naa, nee.

aug. 7.
22:16
ma nem tudok sok mindent mesélni, csak hogy szar kedvem van. pocsék nap volt, már ebéd előtt úgy éreztem, hogy kész, vége, meghalok, mondjuk délután jobb volt, kaptam kb. hatszáz forint borravalót (tudtátok, hogyha az ágyra teszik a pénzt, akkor az azt jelenti, hogy azt a szobalányoknak szánják?) meg egy csokit a GömbiKatitól (van GömbiKati, KótiKati, Kata – a Judit lánya -, mosodás Aranka és az új Aranka, illetve mosodás Marika és Marika). na szóval végül pozitív volt, de szar kedvem van. ma mesélte a GömbiKati, hogy a fiát felvették a pécsi egyetemre, ez nem zavart, csak aztán kérdezte, hogy én hova megyek tovább és nagyon rossz, hogy ettől még mindig elkap a sírhatnék és ilyen képek ugranak be a pont ott partiról, meg a nagy semmiről. de amíg ez nem jött szóba, alig gondoltam erre az egészre, úgyhogy örülök, hogy itt vagyok, csak azt nem tudom, mire várok pontosan, hogy mitől lesz jobb.
tegnap úsztam a Balatonban, felért egy edzéssel, amíg addig besétáltam, hogy legalább a hasamig érjen a víz, de nagyon jó volt. már lement a nap és nagyon szép volt minden, a víz meg langyos (a konnektorban pedig újra van áram, be se kellett vallanom semmit). jó itt nekem, csak fáj.
délután vettem egy doboz fagyit, hogy legyen mit berakni a hűtőbe. (ó, és a reálban vettem egy csomag műanyagvillát. kés is volt. kanál nem. ???)

aug. 9.
18:08
most itt ülünk Patival az ágyamon, majd 8kor indul a vonata, addig sétálunk és csokit eszünk meg dinnyét veszünk. reggel jött, dumáltunk sokat, lementünk a partra, úsztunk a hideg Balatonban, napoztunk és olvastunk (hozott nekem könyveket: Mosolyogni tessék!, pöttyös könyvek, AZ, meg pár filmet), ettünk (jó vásár volt), majd megnéztük itt a szállásomon [most azt mondta, hogy van valami különös a vattacukorban és benne, és azt énekli, hogy vattacukooor] a Szerelmünk lapjait, őőő itt könnyeztünk szinkronban, amúgy nagyon szép film, csak elég szomorú. most itt tartunk, és jó volt, hogy jött, megnyugtatott, hogy nem menekülés, hogy lejöttem ide, illetve megjegyezte, hogy nekem inkább pörgős hely kéne, nem ilyen nyugis, amivel egyetértek, de ez a legjobb, ami lehet most.
ja, mellesleg a Ringbe fogok járni egy kombinált képzésre, aminek alapja a cukrász szak, kiegészítője pedig a szakács szak. kíváncsian várom :) ettől még nem oké minden, de legalább már tudom, mit fogok csinálni szeptembertől. két évig. de majd az első év végén meglátjuk, mi lesz.
továbbá, holnap és holnapután itt alszik a Péterke, mert munka gyanánt Siófokon fog kocsikat számolni, még nem tudom, hogy csempészem be ide úgy, hogy ne vegye észre a gondnok néni, de majd megoldjuk. végül is örülök.
na, remélem, mindenki jól van (: