és újra

Nos, már két napja itthon tengek-lengek, vagy mondjuk két és fél napja, attól függ, hogy nézzük.
A legutolsó éjszakámon Waltraudtól elbúcsúztam, mondta, hogy bármikor mehetek, amikor akarok, meg hogy majd jelentkezzek a vizsgám eredményével, nagyon aranyos volt. Aztán meg rosszul voltam, keveset aludtam, korán keltem, sokat vonatoztam. Fritz és Vanessa kivittek Sopronba (szívmelengető érzés volt Magyarországon lenni), aztán majdnem szívrohamot kaptam, mert mivel ünnepnap volt, nem volt nyitva pénzváltó, én meg ott álltam 20 euróval és egy óriási táskával, de Fritz és a visa kártyája megoldották a helyzetet (és vissza is fizettem neki, amúgy). Szóval tőlük is elköszöntem, a vonaton pedig zenét hallgattam, olvastam, zenét hallgattam, aludni próbáltam, unatkoztam, tűkön ültem, várakoztam. A pályaudvarra elém jött a két unokatesóm, meg a nagynéném (meg Pati, hozott nekem dominot, ami egy süti, és tök finom), hazahoztak, itthon pedig mesebeli csoda várt rám. Virágok vannak a kertünkben, megvannak nyesve a bokrok, a kapunkat már nem csak egy madzag tartja egyben, lett kilincsünk, ki van takarítva a nappali, de még a szobám is... szóval csupa gyönyörűség. Itthon ettem (jó volt, csak több napja nem kívánom a kaját, úgyhogy ez elég lehangoló), megmutattam a képeket, eltáncoltam a jófejtáncot (mert kérték! az unokatesóim! mivan itt?), aztán már itt se voltam. Balaffal találkoztunk, németeztünk, este pedig Ginnel és Patival kiegészülve megnéztük a tüzijátékot, ami nagyon megható látvány volt, bár néha egész másra koncentráltam (pl. arra, hogy elhagytam száz forintot :( ), mert azért fél óra hosszú idő. Utána még ott voltunk egy kicsit, majd Patival elsétáltunk a blahára, beszélgettünk, elértem az utolsó metrón, rögtön utána az utolsó buszt is, itthon pedig borzasztó jó érzés volt beledőlni a saját ágyamba.
Tegnap nem csináltam semmit, és ezzel nagyon elégedett voltam.
Ma pedig bementem a suliba, útközben összefutottam a Tündivel, majd találkoztunk az Esztivel, besétáltunk konzultációra, és megkaptam olyan információkat, hogy holnap háromnegyed 8ra kell mennem, az írásbeli egy órás lesz (amúgy szótárt nem használhatok), a szóbelin mit fog kérdezni Bóna (akivel egyébként kiveséztünk ausztriai utamat), meg ilyesmi. Befizettem a gólyatábort, éés találkoztam Kiss Klárával is, olyan aranyos :D Összefutottam Mathilde-val, aki idén ballagott, és nagyon megdöbbent, úgyhogy meg is kérdezte, hogy "TE MEGBUKTÁL???" (mindenkinek ez volt a tekintetében, de ő ki is mondta), mert ma mentek be a pótvizsgázók is. Az egy órás konzultáció után Esztivel meg Ancsával (aki közben felbukkant) elmentünk a tankönyvekért, és kiderült, hogy összesen négy tankönyvet rendeltem (mármint direkt, és tudtam, hogy kevés, de nem emlékeztem, hogy ennyire), és túl sok pénzért át is vettem őket (amúgy ugyanaz a srác volt, aki tavaly is, csak most hosszabb a haja). És elkapott a pillanat, hogy ez az első olyan dolog, amit utoljára csinálok iskolás éveim alatt. Úgyhogy meg is emlékeztem róla egy kicsit. Szóval a szomorú, ámde izgalmas esemény után hazaindultam, bementem az unokatesómékhoz, visszaadtam a fényképezőgépet (fájdalom), megcirógattam a kis újszülött cicákat (mert tök édesek, és 17 nap alatt edződtem egy kicsit), majd a nagynéném hazahozott (ezúton is hála és köszönet, ott minig eltévedek, ezért inkább a húdehűdeúristendehosszúúton megyek mindig, ez 31 fokban nem olyan klassz). [és itt megragadnám az alkalmat, hogy az összes köcsög hülye állat hímnemű egyednek, akik undorítóbbak az átlagnál, azt üzenjem, hogy köcsög hülye állatok vagytok, és úgy döntöttem, mostantol úgy járok-kelek majd a belvárosban, külvárosban, villamoson, buszon, utcán, mint egy csöves, és direkt bűzleni fogok, talán ezt taszítónak és nem vonzónak találjátok. de behúztam volna mindenkinek. FÚJ. ]
Szóval holnap osztályozó, kb délig tart, itthon összepakolok a gólyatáborra, anyával tündérszárnyakat és varázspálcát csinálunk a baby dollomhoz, este pedig a zp-be megyünk egy zseniális Zorall koncertre. Szerdától gólyatábor, azt is várom már.
Úgyhogy ennyi. A képes beszámolóhoz nincs kedvem, majd később.