"guten morgen, Murau!'

Nem erzem magam tul összeszedettnek a blogolashoz, de azert megprobalom (különben Pati es Marci meglincselnek).
Ahogy megerkeztünk, ettünk, en valami zöldsegeset ettem, amire mar nem is emlekszem, de fontosnak tartottam feljegyezni, ugyhogy le is irom. Aztan. Megkaptuk a szobainkat, külön hotelszobam volt, marmint KÜLÖN, sajat, ez nem minden nap fordul elö, ugyhogy nagyon megörültem neki (es ezen a ponton megallapitottam, hogy eleg sokat költenek ram, de az a legviccesebb, hogy kb feleslegesen :D azert meg kedves). Egy kastelyra nezett az ablakom, a Lichtenstein-kastelyra konkretan. Ezt kepekkel sokkal jobb lenne persze (amugy a 213-as volt a szobam, ami mar majdnem 214, mint a suliban a termünk). A delutant fenykepezessel töltöttem, Murau nagyon tetszett, tök szep (meg a Mur folyo is, es megtudtam, hogy az "au" azt jelenti, hogy a Mur melletti települes, ugyanugy, mint a Donau = "Don" es "au". jezusom basszus, most lekicsinyitettem az oldalt, nem latom, amit irok. nem is vallalok felelösseget). Az egy vicces elmeny volt, hogy setaltam fel a lepcsön a hidra, epp a fenykepezövel voltam elfoglalva, aztan felneztem - es hirtelen egy srac ugrott fürdögatyaban több meter magasrol a vizbe (ahol az elött egy kicsivel meg oriasi sziklakat lattam). Most nem tudom megjeleniteni nektek ezt az öszinte döbbenetet, de durva volt. Aztan kiderült, hogy 8 meter mely a viz, es az angol sracok vigan ugraltak egymas utan többször is, egy idö utan a közönseg mar megtapsolta öket :D Na, hat voltam sok helyen, marmint Murau nem tul nagy, de volt mit fenykepezni, felmentem a templomhoz, ami kivülröl nagyon szep volt (be sose megyek, mert öszinten szolva nem erdekel), megneztem a kastelyt is, az is nagyon szep, aztan mikor mar remegett a terdem a gyönyör... ja nem, a sok setatol, visszafordultam. Es este egy koncert volt az utcan, en egesz masra gondoltam koncert cimszo alatt, de hat... :D egy klasszikus zenekar lepett fel, egyebkent miutan elegendö idöt alldogaltam ott, egeszen ellazultam töle, szoval nem volt olyan rossz. Es a karmester (öreg bacsi) olyan aranyosan beleelte magat :D Aztan ehes voltam, ugyhogy Fritzzel beültünk enni, de nem volt tul nagy a valasztek, ugyhogy vegül fagyit kertem, hupikek törpikeset (ugy mondjak, hogy Schlumpf). Az vicces volt,egyreszt nagyon furcsan neztek ram, hogy nem vagyok 4 eves es megis azt kerek. Masreszt pedig kaptam ket nagyonnagyonnagyon kemeny hupikektörpikes gumicukrot, az egyiket Fritznek adtam, a masikat en szopogattam el, de negyed oran keresztül ott ültünk, es igy nevettünk (van rola fenykep :D). A kimeritö feladat utan en meg elmentem egy kicsit setalni, az üres sötet varosban, hatterben a klasszikus zenevel egesz hangulatos volt. Mikor visszaertem, meg meghallgattam a veget (volt ket szam, amire felalltak es tancoltak, gondolkodtam, hogy na, ime a tancrendezveny, de ez paros tanc volt - ket szam erejeig -, es senki nem kert fel, ugyhogy megszegyenülten a szobamba kullogtam). A szobamban (marmint a sajat hotelszobamban :D) meg irtam, de kifogyott a tollam, aztan a szemceruzam is, ugyhogy aztan aludtam.
Reggel csodalatos dolog törtent: SVEDASZTAL. Na mondjuk nem volt nagy valasztek, de azert jo volt, csak kar, hogy harmadjara bunkosag lett volna szedni (bezzeg ha ott lettel volna, Marci :( ). Aztan jött a felvonulas resz, ajj, magyarul nem tudom mar a neveket, az a baj. De volt egy ilyen regiment, az eisenstadtiak (benne volt Hans is, aki a dzsigolo, akit mostantol Gezanak fogok hivni, mert nagyon gezas feje van), meg Fritz valami tiszteletbeli vendeg volt ott. Velük elvonultunk a muraui regimenthez (hat nem katonak, de... nem tudom, mi ez :D), leültünk, ettünk-ittunk, szereztem par valaszt az abrara (csokolni; zeller, ami nem tudom, mit jelent, a szotar szerint semmit; wappen=cimer; hangulatgörbe - es aki maradando volt, a legaranyosabb fiu a vilagon, mert kiderült, hogy Balaf feladataival lehet ismerkedni, marmint Ismerkedni. kinevette a feladatokat, de felajanlotta, hogy meghallgat, ahogy enekelek az esöben :D). Aztan kb masfel ora azzal ment el, hogy egy pap beszedet tartott, ertettem, mit mond, mert hangsulyozta a szavakat, es jooo lassaaan beszelt, de annyira unalmas volt, hogy közben mas dolgokon gondolkodtam, vidamakon, ilyen emlekeket sorakoztattam fel magamban, amik miatt meg nevetnem kellett, de ez eleg kinos volt, miközben ott ült körülöttem legalabb tiz ember, akik neha együtt mormoltak a pappal elvakultan a szöveget. aztan zuhogni kezdett az esö, es szerencsere szetoszlottunk. (amugy jellemzö volt, hogy mindenki ilyen nepi ruhaban, nagy szoknyaban, vagy tipikus istentiszteletes ruhaban - nezzetek hetedik mennyorszagot -, en meg rövidnadrag, mintas felsö, viragos kis cipö, macis taska, napszemüveg, semmi gond, nem logtam ki :D) A vihar vegen kaptam egy rothadt viragot, azt mondtak, ez megved mindenfele bajtol. Nos, eltettem, mindent gyüjtök, ami pozitivan sugaroz be engem, föleg igy az osztalyozo környeken (mar csak egy het JEZUSOM).
Majd a felvonulas igazi resze következett: felallitottak Samsont, az öt meteres bibliai figurat, 80 kilo volt, ezt mind egy ember cipelte belülröl (meg negyen segitettek neki kivülröl). Elöl ment a zenekar, utanuk Samson, majd a ket regiment, vegül a többi ember. Öt percenkent megalltunk, a föszervezö mikrofonban elmondta ugyanazokat az informaciokat, a zenekar jatszott egy tipikus dallamot, Samson körbeforgott ra (vagyis tancolt), majd a regimentek löttek - es mikor közvetlenül elöttük alltam, ilyen hullamok csaptak a fülembe, az fura volt. Utana megint zuhogott az esö, nagyonnagyonnagyon elaztam, de ez nem a kellemes volt, mert közben faztam nagyon, es ott ragadtam egy hülye fa alatt, ugyhogy az nem volt jo elmeny (bar nagyon ihletette valtam, az igaz). kesöbb elmentünk vacsorazni, na, gondoltam, csirke es hus, ezaz, vegre, de nem erre szamitottam, a tipikus osztalykirandulaselsönapja-kajat kaptam, fött krumpli rantott hussal. Finom volt, csak nem tul különleges :D Este mar csak olvastam, es egesz hamar le is feküdtem.
Reggel ismet svedasztal dobta fel a hangulatomat (majd a srac es a feladat, meg a "tojast? sajtot? kakaot? barmit?" uristen :DD), amugy eleg hamar elindultunk. Utközben megalltunk Waltraud anyukajanal, megebedeltünk (ertitek, reggel 8tol negyven percen at folyamatosan ettem, majd 11kor ebedeltünk :D) abban a panzioban, amit ö vezetett regebben (alompanzio, borzasztogyönyörü es különleges) - öt darab kis sajtos lapocskat kaptam salataval (nem szoktam salatat enni, csak ha van valami folyos dolog hozza, magaban egyszerüen izetlen), finom volt, de amugy nem is rendeltem, csak odajött a srac, kerdezte, hogy ezt szeretem-e, hat mondtam, hogy igen (bar meg nem ettem ilyet, de a sajt csak jo lehet), es mar hozta is, nem volt valasztasi lehetösegem :D
Szoval delutan fel 3 körül megerkeztünk Wimpassingba, elkezdtem tanulni a kis falepcsön, a szokincsem meg mindig gyatra, hajjajj. Utana sütöttem almas palacsintat, Vanessat is beszerveztem, hogy segitsen, mert epp problemaja volt. Szoval ertitek, Harry Potter 11 evesen Voldemorttal harcol (es nyer, legalabbis idöt mindenkeppen), Vanessa meg azert bög, mert nem mehet el setakocsikazni, holott minden heten min. haromszor megy. Ugye latjatok a különbseget? Pedig Harrynek milyen sanyaru sorsa van!
Jo, hat ennyi volt, eddigi leggyengebb blogbejegyzesem, hello :D
Ja meg valami: Zoltan Kickingert (igy irjak?) mindenki ismeri (ö az, aki altal idekerültem, apa volt osztalytarsa, Schmidtek ismeröse), en meg a fantomlany vagyok. Mindenki tudja, hogy itt vagyok, magyar vagyok, nemsokara erettsegizem, csak hat meg sose lattak, szoval igy vagyok, de megse. Ez a fesztival alatt többször is bebizonyosodott :D